Sync Licensing 101

SYNC - Mindenki ezt akarja. Mindenki tudja, hogy mi az. De nem mindenkinek van fekete öve a szinkron kwon do-ban. Szerencsétekre van néhány Senseisünk itt a TuneCore-nál, akik mindent le tudnak nektek magyarázni. Íme, a legfontosabb kifejezések, amelyeket tudni kell, amikor a zenéid szinkronizálására (TV, film, videojátékok, reklámok, stb.) vonatkozó licencelésről van szó.

ÖSSZETÉTELEK

A kompozíció bármilyen zene, ahogyan az szellemi tulajdonként létezik. Alapvetően a dallam, a progresszió, a dalszöveg, a ritmikai minta vagy ezek bármilyen kombinációja tekinthető kompozíciónak. Minden dal kompozíció, de nem minden kompozíció dal. A szöveg nélküli kompozíciókat gyakran "darabnak" nevezik. Szinte minden esetben a szerzői jog tulajdonosa az eredeti szerző(k), hacsak nincs írásbeli megállapodás a szerző(k) és egy másik személy vagy szervezet (más néven kiadóvállalat) között.

MASTERS

A mester egy kompozíció előadásának felvétele. A tényleges, kézzelfogható felvétel. Ha Ön komponál egy zongoradarabot, és öt különböző zongorista külön-külön felvételt készít erről a kompozícióról, akkor egy kompozícióról öt különböző mesterrel rendelkezik. Hagyományosan (bár manapság már nem annyira elterjedt) a zenei kiadók birtokolták a művészek mesterműveit. Gyakran előfordul, hogy a kiadó előre pénzt (azaz előleget) adott a művésznek, hogy kifizesse a dalok felvételét egy albumhoz. Ha minden jól ment, a kiadó beszedett minden pénzt, amit a masterekből (eladások, szinkronizálás stb. révén) szerzett, amíg vissza nem térült a művésznek megelőlegezett pénz. Ezután a művész és a kiadó is osztozna a masterekből származó nyereségen (remélhetőleg).

KIADÓI ADMINISZTRÁCIÓ

A zenében a kiadói ügyintéző olyan személy vagy szervezet, aki vagy amely jogosult egy kompozíció vagy kompozíciók katalógusának érdekeit szem előtt tartani. Olyasmi, mint a meghatalmazás. A Kiadói adminisztrátor (vagy Pub Amin) nem tulajdonosa az általa képviselt zeneszerzőknek, de gyakran a bevétel egy százalékát kapja jutalékként. Ezért a pub admin érdeke, hogy minél több bevételi forrást találjon az általa képviselt katalógus számára. Ha a szerzők pénzt keresnek, akkor a kiadó adminisztrátora is. Mindenki boldog.

FEDÉLYEK

A borítók szórakoztatóak. És most, hogy már sárga övesek vagyunk, tudjuk, hogy a borítók alapvetően a meglévő kompozíciók új mesterei.

1997-ben a Limp Bizkit megnyerte a TRL fiatalok szívét és lelkét George Michael "Faith" című slágerének feldolgozásával. Bármikor, amikor ezt a dalt játszották, eladták vagy szinkronizálták, mind a Limp Bizkit, mind George Michael keresett némi pénzt. Így amikor a Limp Bizkit "Faith" című verziója megjelent az 1998-as Very Bad Things című sötét vígjátékban, a film zenei felügyelőjének George Michael kiadóján keresztül kellett engedélyeztetnie a szerzeményt, a mestert pedig a Limp Bizkit kiadóján keresztül.

Egy másik vicces kis anekdota a Guitar Hero esete, azé a videojátéké, amelyben egy gitár alakú kontroller gombjait nyomogatod a klasszikus rockdalokkal szinkronban. Ha játszottál a játékkal, észrevehetted, hogy sok dal egy kicsit... másképp szólt. Ez azért volt, mert a játék készítői úgy döntöttek, hogy újra felveszik a dalokat. Így nem kellett licencdíjat fizetniük a mesteroldalon. Csak a kiadóknak kellett fizetniük a jogért, hogy a zeneszámot felhasználhassák a játékban. Ahogy azt elképzelheted, ez egy kis bosszúságot okozott a kiadók körében.

MINTÁK

A minta egy meglévő hangfelvétel (más néven master) egy részének felhasználása egy új hangfelvétel (új master) létrehozásához. Egy művész egy felvétel egy kis szakaszából mintát vehet és loopolhatja azt, vagy több különböző felvételt is mintázhat egy új mester létrehozásához. A mintavételezés a hip-hop zenei produkcióban a legelterjedtebb, de szinte minden műfajban megtalálható. Ha a következő kompozíciódban fel akarsz használni egy mintát, LÉgy biztos benne, hogy tisztázod a jogokat, mielőtt megpróbálod pénzzé tenni.

Mivel maga a minta egy kompozíció felvételének egy darabja, a jogokat a mesterrel és a kiadóval is tisztáznia kell. Ha nem szerezted meg (és valószínűleg nem is fizetted ki) az új mastered felhasználási jogait a minta eredeti szerzői jogtulajdonosával, akkor nagyon nehéz lesz bármilyen szinkronizálási lehetőséghez jutnod. A zenei felügyelők ragaszkodnak a jogokhoz, és mindig biztosra mennek, ha mintákról van szó.

Splits

Egy kompozíció megosztása csak arra utal, hogy az egyes dalszerzők hány százalékot kapnak a tortából. Például ha Joe írja a zenét és Jane a szöveget a "Stop Throwing Apples at Me" című dalhoz, akkor a felosztás valószínűleg 50% Joe / 50% Jane lesz. Ha egy négytagú zenekar mind a négy tagja ír egy "The Cheese Stands Alone" című dalt, akkor lehet, hogy úgy döntenek, hogy a felosztás egyenlő, 25%-os lesz. Igazából a szerzőkön múlik, hogy maguk találják ki és állapodjanak meg abban, hogy milyen százalékot kapjanak mindannyian. Nincsenek kemény és gyors szabályok. A felosztás határozza meg, hogy a szinkronizálási díjakat vagy jogdíjakat hogyan osztják el az írók között.

Szinkronizálás díja

Bármikor, amikor egy dalt képhez szinkronizálnak, szinkronizálási díjat kell fizetni érte. A díjat számos tényező határozza meg, de a három legnagyobb a következő:

Felhasználási terület - A média, amelyen a szinkronizálás történik és élőben (TV, web, videojáték, hirdetés).

A kifejezés - Mennyi ideig fog futni a szinkronizálás (1 hét, 1 év, a végtelenségig, stb.)

Terület - Hol kerül adásba a szinkronizálás (helyi csatornák, országosan, világszerte)

Egy másik tényező az a tárgyalási befolyás, amellyel a dal vagy az előadó rendelkezik. Ha például egy apukabanda vagy Trentonból, NJ-ből, 67 megtekintéssel a YouTube-on, valószínűleg nem tudsz olyan magas díjakat kialkudni, mint Steve Winwood.

Ezek nem az összes olyan pont, amely befolyásolja a szinkronizálási díjak árképzését, de minden bizonnyal ezek a legfontosabbak.

Jogdíjak

A zene esetében két fő jogdíjtípus létezik: Mechanikai és előadói jogdíjak.

A mechanikai jogdíjak egyszerűen a dal fizikai vagy digitális másolatain alapuló jogdíjak. Ezeket a jogtulajdonos fizeti ki a felvétel (mester) számára, amely általában egy kiadó. Az Egyesült Államokban a mechanikai jogdíj mértéke 9,1 cent egy fizikai felvétel vagy digitális letöltés eladása után. Ha a "Twerkin' in the Rain" című slágered 100 000 iTunes letöltést ért el, a kiadó 9 100 dollárral tartozik neked.

Az előadói jogdíjat a dalszerző és a kiadó kapja minden olyan esetben, amikor a szerzeményt nyilvánosan előadják. Ha az Ön zenéjét a televízióban, a rádióban játsszák, vagy ha egy coverzenekar élőben adja elő egy helyszínen, akkor Önnek nyilvános előadási jogdíj jár. Az előadói jogokat biztosító szervezetek, mint például az ASCAP vagy a BMI, felügyelik és beszedik ezeket a jogdíjakat az Ön nevében.

Ha már itt tartunk...

PROs

Az Előadóművészi Jogok Szervezete (PRO) alapvetően egy olyan ügynökség, amely a jogtulajdonosok (dalszerzők és kiadók) nevében gyűjti be a jogdíjakat. A legtöbbször, amikor egy dalt nyilvánosan játszanak (TV műsorok, rádió, The Olive Garden), a helyszínnek, hálózatnak vagy csatornának ki kell fizetnie a jogtulajdonosoknak. A PRO-k összegyűjtik ezeket a kifizetéseket, és szétosztják a jogtulajdonosok között.

Attól függően, hogy melyik országban tartózkodik, különböző PRO-k vannak. Az USA-ban az ASCAP, a BMI és a SESAC (amely csak meghívásos).

Ahogyan azt valószínűleg el tudja képzelni, a felosztás módja meglehetősen bonyolult lehet. Például a BMI-nek több mint 150 különböző licenctípusa van. De itt van egy nagyon leegyszerűsített bontás...

A helyszínek éves keretengedélyekért fizetnek, hogy a zenészek azt játszhassanak, amit csak akarnak az előadások alatt. A díjat számos különböző tényezőtől függ, de elsősorban a kapacitás, az ingyenes és a jegyvásárlásos rendezvények aránya, valamint az élő előadások gyakorisága.

  • Kiskereskedelem (ruházati üzletek, fodrászatok, autókereskedések) - Az árakat elsősorban (de nem kizárólag) a négyzetméter alapján állapítják meg.

  • Vendéglátóipar (éttermek és szállodák) - Az árak számos tényezőn alapulnak, beleértve a zenei terület négyzetméterét, a kapacitást, a TV és a háttérzene hangszóróit.

  • TV - A csatornák a PRO-nak benyújtják a műsorukban használt összes zenei anyagot. Ezek a cue sheets felsorolják a felhasználások időzítését. A díjszabás a csatornától és a műsor sugárzásának napszakától függően változik. Ha az Ön dalát az NBC főműsoridőben játssza, magasabb jogdíjat kap, mintha a BET Jazz-en játszanák hajnali 2-kor.

  • Rádió - A fizetés az elérésen alapul, és a felhasználást az állomások közvetlenül a PRO-knak jelentik.

Amint láthatod, ez nagyon összetett. Ezért van szükségük a dalszerzőknek a PRO-kra: azért, hogy ha a zenéjüket nyilvánosan játsszák, akkor kapjanak érte pénzt. Lehet, hogy lejátszásonként fillérekről van szó, de ha ezt megszorozzuk több százezer lejátszással, akkor szép kis postaládapénzhez juthatunk.

Előzetes tisztázás

Oké - lehet, hogy egy kicsit belemegyünk a baseballba. Az "előzetesen engedélyezett" a zenei felügyelők által használt kifejezés. Ez olyan zene, ahol az összes jogtulajdonos előre meghatározott díjszabásban állapodik meg a zene projekthez történő felhasználására, általában tömegesen. Mondjuk például, hogy egy ruházati márka az Instagramon szeretné bemutatni új dizájnjait. A következő hat hónapban hetente két új videós posztot készítenek, és posztonként 1000 dollárt szánnak zenére.

A márka kreatívjai kreatív brieftel keresik meg a jogtulajdonosokat, és kérik "az összes legjobb divatzenét, amelyet előre engedélyeztek 1000 dollárért". A jogtulajdonosok ezután elküldenek nekik egy csomagot, amely tartalmazza az adott áron előzetesen tisztázott zenéket.

Így a ruházati márka egyszerűen belevetheti magát az előzetesen engedélyezett zeneszámok tárházába, és tetszés szerint csatlakoztathatja őket, anélkül, hogy aggódnia kellene, hogy meg tudja-e fizetni a szinkronizálási díjat. Amint a dalok be vannak zárva, küldenek egy üzenetet a jogtulajdonosoknak, akik egy megállapodással és számlával válaszolnak.

One-stop

Az egy megálló egyszerűen azt jelenti, hogy az összes jogot (a mester és a kiadó 100%-át) egyetlen szervezet képviseli. Ez mindkét fél (a licencadó és a licencbevevő) számára nagyon megkönnyíti a licencelési folyamatot, mivel egy személyen keresztül tisztázhatják a dal egészét. Nem kell több különböző jogtulajdonossal felkutatniuk és tisztázniuk a jogokat. Az egyablakos ügyintézés az árképzés és a szerződési feltételek tekintetében is nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé.

Sub Publishers

Gyakran előfordul, hogy a dalszerzőknek vagy kiadói egységeknek "alkiadók" vannak, akik a világ más területein képviselik a katalógust. Ez előnyös lehet az eredeti jogtulajdonosok számára, mivel olyan piacokon is képviseletet kapnak, ahol normális esetben nem. Az alkiadók jutalékot kapnak a területükön szerzett jogdíjakból és szinkronizálási díjakból.

MFN

MFN jelentése Legkedvezőbb helyzetű nemzetek. Ez azt jelenti, hogy az összes érintett jogtulajdonos (a mester és a kiadó) ugyanazt a díjat kapja a szinkronizálásért. Alapvetően minden fél ugyanazokat a feltételeket és díjat kapja, ami a legkedvezőbb. Ez olyan, mintha "megszabnák a lécet".

Példa: Tegyük fel, hogy te egy hip-hop ütemeket készítő művész vagy, és 50%-os szerzői részesedéssel rendelkezel a 2 Chainz "Vape Nation" című dalán. A Pepsi ezt a számot szeretné felhasználni a következő reklámjában. Megkeresik az összes jogtulajdonost (kiadót és kiadót), hogy árajánlatokat kérjenek a felhasználásra. Ha a kiadó 100 000 dollárt ajánl a felhasználásért, a kiadók pedig kevesebbet, de hivatkoznak az MFN-re. Hacsak a Pepsi nem nyomja vissza a kiadót, hogy alacsonyabb árajánlatot kapjon, akkor a kiadó most "megszabta a mércét", hogy mennyit ér a szpot pénzügyileg.

TL,DR: Mindig MFN záradékkal idézzen.

Kiadói adminisztráció Kizárólagosság

Ez egy nagy, és időnként polarizáló kérdés. De itt van a lényeg.

Az exkluzivitás elengedhetetlen, ha azt akarod, hogy komolyan vegyenek a szinkronvilágban. Vannak két nagy ok, amiért...

1. Tegyük fel, hogy van egy nem kizárólagos kocsmaadminisztrációs szerződése az A céggel. Ezután legálisan köthet kocsmaadminisztrációs szerződést a B céggel (és a C, D stb. céggel). Így most már több embernek van joga arra, hogy a zenédet szinkronizálási lehetőségekhez tisztázza. Sokan vannak a földön. Jól hangzik, igaz? NEM!!! Ez egy zűrzavar. Mi fog történni, amikor a Dunder Mifflin fel akarja használni a "Paper People Polka" című dalodat az új kampányában. Megnézik a dalt a PRO-nál, és az összes céget megkeresik árajánlatért.

Az A vállalat 20 000 dollárt kínál

A B vállalat 10 000 dollárt kínál

Company C has no idea what they are doing and quotes $750.

Mit gondolsz, kivel fogják tisztázni a jogokat?

Tudja. A te. Worth.

2. Ha egy szép, szaftos TV-reklámot kap (ezek nagy összegűek), garantáltan legalább "piaci kizárólagosságot" kérnek. Ez azt jelenti, hogy a szinkronizálás időtartama alatt nem köthetsz legálisan másik szinkronizálási megállapodást egy közvetlen versenytársaddal a piacon. Példa: Ha a "Drive Me Home, Kevin" című dalod egy Toyota-reklámban szerepel, akkor a Toyota-reklám futamidejének lejártáig nem tudsz jogszerűen szinkronizálni egy Ford-reklámmal. Van értelme, ugye?

Ha a kiadói adminisztrációs megállapodás nem kizárólagos, akkor admin A tisztázhatja a Toyota-helyet, míg admin B egy héttel később tisztázza a Ford-helyet. Egyik admin számára sem garantálható a piaci kizárólagosság egyik spot esetében sem. A reklámügynökségek ezt nem szeretik.